Kezdünk megismerkedni Nikivel. Már tudom, mikor éhes, mikor fáj a hasa és mikor sír egy kis ölelésér :-) Próbálok következetes lenni, hogy minél előbb kialakuljon a napirendünk. Nem mindig egyszerű. Ha este nem sírni ébred fel, nehéz nem kivenni a kiságyból és babázni vele.

Már egyre ügyesebben tartja a fejét. Ha az arcához közel teszünk valamit, ránéz, és ha elvesszük, próbálja követni a szemével és a fejével is. A fürdetést továbbra is nagyon élvezi. Még nem csapkod, de tetszik neki a víz, a szivaccsal simogatás.

Vannak egyéb változások is: bennem. Talán hormonális.... A fél pelenkázót és az egész gyereket letakarítani egy pelenkázás közbeni baleset miatt már csak napi 1x vicces; éjszaka pedig soha. Az öltöztetés bizonyos részei számára talán játékosak, de nekem inkább kihívás: bal láb a rugdalózóba - 3 perc; jobb láb a rugdalózóba - 4 perc; közben bal láb ki a rugdalózóból - 2 mp. Ez szintén csak napi 1-2 alkalommal édes. Vagy a lebüfizem apát akció: na jó, ez még mindig nagyon vicces :-)) 

Néha lenne igényem kicsit sétálni is. A postaládáig, szemetesig lemerészkedek, de több időre nem hagyom egyedül. Ma volt az első alkalom, hogy úgy zuhanyoztam, hogy senki nem volt Nikivel. Fodrász, kozmetikus - túl sok idő lenne egyenlőre :-( Viszont súllyal egész jól állok. 69 voltam, amikor terhes lettem februárban (ebben van pár kiló karácsonyi felesleg, 63-65 a cél szülés után); szülni 85 kilóval mentem. Az az utolsó 3 hét, amikor nem dolgoztam, nagyon megbosszulta magát: kerek 3 kilót szedtem akkor fel. Mikor kijöttem a kórházból, 75 voltam. Azóta folyamatosan adom le a a kilókat :-) Már csak 71 vagyok; igaz, ez inkább amiatt van, hogy  nagyon bevizesedtem a terhesség alatt. 

Bár ma elvileg nincs front, Nikinek nagyon hisztizős-nyüglődős napja van. Most aludt vagy 40 percet; ez ma szinte rekord. Megyek, megbeszélem vele, épp mi a sírás oka.