Mivel nemsokára több családtagnak is lesz névnapja, ezért belevágtam. Volt nálam minden, amire szükség lehet: pelenka, textil pelenka, popsitörlő, krém, ennivaló, innivaló, játék, cumi, váltóruha. Az Aréna Plázába mentem. Még oda sem értünk, már kiderült, mire nem gondoltam: mi van, ha nekem kell elmennem WC-re? Nikivel addig mi lesz? Otthon nem gond, de így? Nyitott ajtóval meg mégsem lehet... Végül a mozgáskorlátozott WC-be mentem, ott elfért a babakocsi is. Első probléma megoldva :-)
A bevásárlás jól ment. Niki végig elvolt: játszott, nézelődött, később elaludt. Úgy két órát sétálhattunk fel-alá, míg meglettek az ajándékok és Niki is ébredezni kezdett. Próbáltam megetetni üveges étellel, adtam neki teát de csak a cici kellett. Így elmentünk megkeresni a baba-mama szobát. Nagyon megörültem, hogy van; és a mai magyar valóságban itt meg is kéne állnom. De nem tehetem. Kicsi a helyiség, túl meleg van (mondjuk inkább, minthogy megfázzunk mindketten), ráadásul a WC mellett van. Emiatt büdös van és nehéz úgy nyugiban szoptatni, hogy 2 percenként csapódik egy ajtó :-( De Niki jól lakott, megette a szilárdat is.
El tudnám viselni, hogy minden nap ezt csinálom :-) Mondjuk a végére jó lett volna egy "beülök egy kávéra" mondjuk a munkatársakkal, barátnőkkel, Gáborral. de az már csak hab lett volna a tortán :-))
