Hát bizony ilyen is van :-) Most már a harmadik olyan éjszakán vagyunk túl, amikor az éjféli etetés után Niki reggelig alszik. Vasárnap 8:20-kor ébredtem; mikor az órára néztem rögtön szívrohamot kaptam, hogy Niki éhen halt :-)) 

Ma újra ez történt azzal a kiegészítéssel, hogy Gábornak néha dolgozni és kéne menni :-) Még szerencse, hogy nálunk elég rugalmas a munkaidő. Majd bent marad kicsit tovább, ma este pedig nagyon hangosra állítjuk a telefonokat :-)

Pénteken volt az első nagy "leválasztás" - Gáborral esküvőn voltunk. A templomi szertartás után hazamentünk etetni, utána azonban 7 és éjfél között Gábor anyukájával volt. Elfogadta tőle a cumit, rendben volt az etetés. Mikor hazaértünk, én is megetettem, majd próbáltuk elaltatni. Hajnali 2 körül sikerült is. Aludt is reggel 8-ig :-)

Az esküvő nagyon jó volt. A templomi szertartás alatt a pap poénkodott. A vacsora finom volt, közben tudtunk kicsit beszélgetni a friss házasokkal. Nem voltak túl sokan, így mindenkire volt idejük. Az asztalunknál volt egy lengyel srác és egy másik, akinek az anyukája volt lengyel; ők jól elbeszélgettek lengyelül. Volt még egy fiatal házaspár és 3 szingli srác. A hangulat nagyon jó volt,főleg az első pár pálinka után :-) Mi persze nem ittunk, de kicsit táncoltunk. A torta 11-kor jött, utána kezdtünk készülődni és indultunk haza. kétszer telefonáltunk Gábor anyukájának, minden rendben volt. Picit nyugtalan voltam az elején, mire feloldódtam volna, akkor meg már indultunk haza :-) Végig hiányérzetem volt, mintha valamit otthon felejtettem volna. Nagyon furcsa, ismeretlen érzés volt, nem lehet pontosan leírni. Vajon ez mindig így lesz, vagy csak amíg ilyen kicsi? Majd megtudom ezt is :-)

Ja, és ui: nem kaptam el a csokrot :-(