Niki cseperedése

Mivel nemsokára több családtagnak is lesz névnapja, ezért belevágtam. Volt nálam minden, amire szükség lehet: pelenka, textil pelenka, popsitörlő, krém, ennivaló, innivaló, játék, cumi, váltóruha. Az Aréna Plázába mentem. Még oda sem értünk, már kiderült, mire nem gondoltam: mi van, ha nekem kell elmennem WC-re? Nikivel addig mi lesz? Otthon nem gond, de így? Nyitott ajtóval meg mégsem lehet... Végül a mozgáskorlátozott WC-be mentem, ott elfért a babakocsi is. Első probléma megoldva :-)

A bevásárlás jól ment. Niki végig elvolt: játszott, nézelődött, később elaludt. Úgy két órát sétálhattunk fel-alá, míg meglettek az ajándékok és Niki is ébredezni kezdett. Próbáltam megetetni üveges étellel, adtam neki teát de csak a cici kellett. Így elmentünk megkeresni a baba-mama szobát. Nagyon megörültem, hogy van; és a mai magyar valóságban itt meg is kéne állnom. De nem tehetem. Kicsi a helyiség, túl meleg van (mondjuk inkább, minthogy megfázzunk mindketten), ráadásul a WC mellett van. Emiatt büdös van és nehéz úgy nyugiban szoptatni, hogy 2 percenként csapódik egy ajtó :-( De Niki jól lakott, megette a szilárdat is.

El tudnám viselni, hogy minden nap ezt csinálom :-) Mondjuk a végére jó lett volna egy "beülök egy kávéra" mondjuk a munkatársakkal, barátnőkkel, Gáborral. de az már csak hab lett volna a tortán :-)) 

Igen, tudom, hogy régen nem írtam :-) De most majd megint igyekszem :-)

Nagyon sok izgalmas dolog történik körülöttünk :-) Niki elkezdett forogni hátról hasra és néha vissza. Nagyon mozgékony. Sajnos néha pont evés után kezd bele, amitől kijön a kaja fele. De ez van; ráérek egész nap mosni :-) Már mindent megfog és megtart a kezében. Játszik a csörgőkkel, nézegeti őket, megeszi őket. Van, hogy 15-20 percet is elvan így.

Jön az első foga! Vagy az első kettő :-) Este alszik, napközben néha hisztis és nagyon ritkán vigasztalhatatlanul sír :-( De már látjuk az egyiket, a teteje már kint van :-)

Továbbra is nagyon barátkozós, nem ijed meg az emberektől.

Na és ez a jó idő! Szuper! Megint tudunk menni sétálni, már nagyon vártam. Egyik nap hintáztunk is, nagyon élvezte :-) Ha szombatra is ilyen jó idő marad, megyünk a Margit-szigetre sétálni egy nagyot természetesen hármasban. Gábor fényképezhet kedvére.

Megtettem az első lépést a jogsi felé: rákerestem a neten :-) Van egy suli a keletinél, szerdán esténként vagy hétvégén vannak órák. Mind beleesik a szopi-időbe sajnos, úgyhogy marad a lefejt tej meg a tápszer, ha addigra nem váltunk ki egy szoptatást rendes evésre. Hétfőtől megpróbálom, hogy a délutánin evés után csak teát kap, cicit nem.... kíváncsi vagyok, hogyan fog neki tetszeni.

Már elég sok mindent eszik: alma, őszibarack, babapiskóta, sütőtök, répa, krumpli, körte, banán. Ma adok neki először csirkemellet. Megeszi mindet, a kedvenc a babán és a barack.

Nem mondom, hogy nagyon hiányzik a munka, de jó volt egyik nap bemenni kicsit beszélgetni. A munkatársak nagyon hiányoznak és a pezsgés, pörgés is. Nem mondom, hogy unatkozok itthon, de nagyon más. Jó és rossz értelemben is :-)

Ja, és ma tudtam meg, hogy bár csökken a GYED-em, kompenzációra nem vagyok jogosult. Ez van. Állambácsi szerint Niki nem gyerek, nem jókor született. Ettől persze nem fog kevesebb pelenkát kapni :-) Csak elég kiábrándító. Nem akarok politizálni, csak kicsit nagyon kiábrándító.

Felébredt a lelkem, megyek :-)  

Első karácsony Nikivel :-) Nagyon izgalmas volt. Mindenki őt akarta, az első 2-3 napban kevesebbet aludt, mint szokott. Ennek ellenére nem voltak nagy sírások, csak egyszer volt annyira fáradt, hogy sem enni, sem aludni nem tudott, csak sírt szegénykém :-(

Menjünk sorban: 24-én dél körül átmentünk Gábor anyukájához. Ez a nap még nyugis volt. Fát díszítettünk, ebédeltünk. Nikit nem nagyon érdekelte még sem az égősor, sem a csillagszóró. Pár másodpercre lekötötte, de hosszan nem igazán. Az ajándékbontás hangjára felfigyelt viszont :-) 25-én mentünk Gábor apukájához, nagymamájához és apuékhoz. Ez már kicsit fárasztóbb nap volt mindenkinek. 26-án délelőtt befejeztem a pakolást, hogy 27-én reggel már csak indulni kelljen.

Végre eljött a várva-várt 27-e :-) Korán indultunk így korán haza is értünk. Nem részletezem, merre jártunk. Niki itt is egész nap csak akkor feküdt, amikor aludt, egyébként kézben volt :-) Napirend nem létezik, csak a fürdetésben. Talán hétfőtől. 

Gábor holnap hazamegy :-( mi Nikivel még maradunk egy hetet. Elkezdtük kóstoltatni az almalevet. Először nagyon utálta. Köpni még nem igazán tud, így a nyelvével próbálta "kidolgozni" a szájából :-) Tegnap már kapott sima pürét is, szépen eszegette. Inkább a kanállal van a baja, nem az alma ízével. Jövő héten kap baracklevet is. Aztán szépen lassan jönnek a leveszöldségek. Nagyon izgalmas :-) És mosásigényes :-) 

Összeállt a napirendünk :-)

Ébredés reggel 7-8 között, öltözés, szopi. Utána kiságy forgóval, játszószőnyeg, közben én találok magamnak valami elfoglaltságot: a héten főztem 3x, vasaltam és persze becsomagoltam a karácsonyi ajándékokat. Huginak még nem, de az ráér :-))

Következő szopi 11-12 között van. Ha közben nagyon sír vagy bekakil, átpelenkázom, de amúgy egyedül van :-( Szerencsére főleg alszik. Ha eddig nem ebédeltem, akkor ilyenkor eszek.

Ezután jön a nap legjobb része: séta, (néha bevásárlás) újra szopi aztán babázás :-) Próbálom kideríteni, mitől nevet; nézem, tud-e valami újat. Beszélek hozzá, énekelek, sétálgatunk a lakásban. Ha álmosnak látom, berakom kicsit az ágyba. Ha alszik, jó; ha nem, akkor babázok tovább :-)

Este f7 felé fürdés, evés. Újra kiságy. Ha alszik, jó; ha nem, játék Gáborral :-)) Este 10-11 felé utolsó szopi, utána alvás. Ha alszik, ha nem :-))) Van, hogy rögtön elalszik, de általában párszor le kell menni hozzá. Nem vesszük ki az ágyból, csak megmondjuk neki, hogy este van és aludni kell. Asszem 6 alkalom a rekord. Ha elalszik, akkor alszik reggelig és kezdődik minden újra :-)

Tegnap a séta-időben zuhogott az eső, így akkor játszottunk és a délutáni szopi után mentünk sétálni. De nagyjából tartjuk a napirendet. Most épp alszik.

Hétvégén még be kell szerezni pár ajándékot. Elég nagy lesz a tömeg, így Niki marad itthon Gáborral. Megyünk viszont együtt babaruhát venni. Izgi lesz :-))) 

Hol is tartottam? Hazajöttünk a hétvégi családlátogatásról.

Most hétvégén voltunk Arénában megvenni néhány ajándékot. Elég sokan voltak sajnos :-( Nikit kézben vittük, ez volt a legegyszerűbb. Jól bírta, végig nézelődött. Egyszer el is aludt kicsit. A vásárlók nagyon kedvesen mosolyogtak - gondolom értékelték, hogy nem babakocsival jöttünk :-)

Vasárnap voltunk Riánál. Anna már 11 hónapos; úgy megy, mint a golyó :-) Annyi időre sem állt meg, míg megetetik. Játékot nem nagyon láttam a kezében. Inkább ásványvizes palack, pléd, játszószőnyeg volt benne. Ezek ugye izgalmasabbak. Egy ideig Niki is az volt, de aztán megszokta, hogy ott van. Persze Gábor és Peti megbeszélték, hogy "ezek a lányok angyalok, nem értik, miért nincs időnk semmire mellettük"... Mindkét lány kézben volt - milyen meglepő, hogy nem hisztiztek :-) 

Még utána elmentünk Gábor apukájához, de mivel Niki kezdett éhes lenni, itt nem voltunk sokat.

Hétfőn elkezdtük a szigorú napirendet: a délelőtt anyué. Rendet raktam, vasaltam, főztem paprikás krumplit. Ebéd, utána séta a környéken. Evés, majd játék a fürdésig. 

Kedden ezt már nem tudtuk tartani :-) Van valami kiütésszerű Niki füle mögött, ami átterjedt a nyakára, így elvittem dokihoz. Vagy túl melegen öltöztetem és melegkiütés, vagy ettem valamit, ami neki nem ízlett. Ha nem múlik el, bőrgyógyász. Remélem, odáig nem jutunk el :-(

Pár napja Niki eszi a kezét, a ruháját, a cumit és mellé nyáladzik. kicsit korainak éreztem a fogzást, így ezt is megkérdeztem: bizony mocorognak a fogcsírák. Ez nem jelenti, hogy a napokban kibújik a foga, csak hogy majd valamikor. Nem szenved tőle és az éjszakákat ugyanúgy átalussza.

Tegnap volt a nagy próbatétel apukájának: elmentem a munkatársakkal Vörösmarty-térre forralt borozni. amikor odaértünk, még kevesen voltak. Ittunk forralt bort, ettünk is valamit és amennyire lehetett, beszélgettünk. A Mozart boltba is benéztünk Henivel meg utána a WestEnd-be, megvettem a hiányzó ajándékokat. Gábornak is :-)

Elmondása szerint jól elvoltak, megfürdette Nikit, adott neki enni, beszélgettek, kicsit nyafizott és sírt. Ez már csak ilyen :-) De Niki teljesen egyben volt és örült, hogy hazaértem :-) Édesen mosolygott :-) Jó volt kimozdulni, találkozni a lányokkal és beszélgetni - de hazaérni még jobb volt :-))

Amúgy elmondásuk szerint a legjobbkor jöttem el. Ebben lehet valami. Az viszont teljesen biztos, hogy a legjobb indokkal :-))))  

A hétvégén hazamentünk Taszárra. Szombaton mentünk, kettő felé értünk oda. Persze anyu és hugi rögtön elvették Nikit. És innentől kezdve szinte csak etetésre kaptam meg :-) Szombaton délután aludtunk is az esti fürdetésig, etetésig. A 11-es etetés után Niki kezdte a hisztijét, és szokás szerint hajnalig nyűglődött, sírt. Hajnali 3 felé hugi átjött és egy órát sétált vele, mi addig aludtunk Gáborral. Aztán fél 5 felé Niki is elaludt. 

Miután ki tudtunk kelni az ágyból 10 óra felé, elmentünk bevásárolni. Pontosabban shoppingolni. Kettesben :-) Ugyan csak egy ruhaboltba mentünk be és csak pár ruhát próbáltam fel, ez inkább Gábor mint az időhiány miatt volt. Kicsit furcsa volt, hogy Niki nincs velünk, de indulás előtt megetettem és anyu minden mást meg tud oldani. Mégis... ezt nem nagyon lehet megmagyarázni. 

Este anyuék még elküldtek minket moziba. Ez már hosszabb idő; kicsit túl hosszú is :-) A film nem is volt túl jó (Lopott idő). És jött az este. Anyu az etetés után felküldött minket. Én biztos voltam benne, hogy Niki nem fog aludni, így még jó ideig feküdtem ébren. De nem volt semmi :-) Olyan 6 felé keltem, Niki még mélyen aludt :-) Anyu elmondta a taktikát: semmi villany, egy kis simi, elmondani neki hogy este van és aludni kell, cumi a szájába. Ha játszik vele, minden rendben; ha nagyon szívja, éhes. De játszott vele. Végül én keltettem fél 8kor, hogy tudjunk indulni :-) 

Tegnap este itthon is kipróbáltuk a módszert. Megérezte, hogy más a felállás, többször bepróbálkozott. Utoljára fél 1kor. Onnantól megint aludt, mint a munka :-)

Most már kezdek egyre szigorúbban ragaszkodni a napirendhez. A délelőtt az "enyém": házimunka, főzés. Ha Niki nem is alszik, bent lesz a kiságyban. Ma nem volt bent sokt, mert reggel mentünk a doktor nénihez oltásért, de jól elvolt. Mikor betettem, kicsit nyüszögött, de aztán nézegetett meg próbált forgolódni. Persze odamentem néha hozzá, beszéltem neki. Mosolygott és válaszolt :-) Egyre többféle hangot használ. 

Az oltást jól bírta. Picit sírt, de amint felvettem, abbahagyta :-) Az általános állapota megfelel a korának.

Kíváncsi vagyok, ma milyen éjszakánk lesz :-)

Gábor sokat segített szombat este és vasárnap napközben. Tényleg. Nem ő akarja, hogy ezt leírjam :-)

Ami igaz: szombaton sikerült annyi tejet lefejnem, hogy egy etetésnyi összejött. Megkértem Gábort, hogy a hajnali etetést vállalja át. Kicsit aggódtam, de végül jól sült el. A sírásra én is felébredtem, de Gábor megetette mielőtt lementem volna. Aztán elaludt lent a kiságy melletti matracon. Szóval tudtam aludni vagy 6-7 órát. Ennek ellenére délelőtt is szunyáltam 2 órácskát ebéd előtt :-)

Szóval most újra itt a rózsaszín köd, a minden szép és semmi buktató nincs időszak. 

Nikivel egyre többet lehet játszani. Mutogatok neki játékokat, néhányat követ a szemével, kapálózik a lábával és párszor már nyúl is érte a kezével. A bal kezével főleg; nem tudom, ez jelent-e valamit. És mosolyog :-) Még nem sikerült lefényképezni, de dolgozunk rajta és amint meglesz, küldjük körbe.

Ami lemaradt: az utóbbi napokban két olyan gyerekgyilkosság is történt, amit az anya követett el. Amikor terhes voltam, többek között emiatt is szorongtam, hogy vajon mi lesz, ha órákig sír.... Hát nincs semmi. Szörnyű, nehéz, még nehezebb utána amikor a fáradtság rám tör. De még mindig nem értem, hogy jut el valaki odáig, hogy szándékosan árt egy ilyen angyalnak. Főleg, ha az az angyal az övé :-)

Niki kezd a tárgyak után nyúlni, jól elvan az ágya fölé rakott forgóval. Felfedezi, elkezd kezével-lábával kapálózni, mosolyogni. Ha megunja, elfordul oldalra, majd újra felfedezi a feje fölött kőröző nyuszikat, és kezdődik előröl. Ha beszélek hozzá, figyel rám és néha mosolyog :-) Olvasok neki mindenfélét; most épp babakönyvet, amit Brigitől kaptam - ezúton is köszönöm újra, nagyon hasznos :-)

Szerdán Gábor itthon volt szabin, kihasználtuk hát az alkalmat és bementünk a Bankba. Furcsa érzés volt. Éreztem, hogy oda tartozok, de kívülálló is voltam egyben. Már ez alatt a 10 hét alatt új emberek jöttek a fiókba. Úgy láttam, mindenki örült nekünk, még ha csak pár szóra volt is ideje odafutni. Nekem is nagyon jó volt,hogy láttam őket. Brigivel és Hajdu Mariannal hosszabban elbeszélgettünk. Nagyon jó volt :-) Dolgozni még nem vágyok vissza. Talán ha Nikinél tovább tartott volna ez a "kakilok, eszek, alszok, sírok" időszak, akkor csábítóbb lenne. De már kezd reagálni a dolgokra :-)

Az odajutás nem volt egyszerű: megvártuk az alacsony padlós trolit, de így is kellett Gábor segítsége a leszálláshoz. Az utasok nagyrészt előzékenyek voltak, bár páran kis híján fellökték a kocsit :-( Egyedül marad majd a kenguru, BKV babakocsival csak végszükség esetén. És persze a séták :-)

Hosszú napokon vagyunk túl: Niki nagyon nyűgős volt. Pénteken hajnali 1-5 között csak sírt, semmi nem volt jó neki: cumi, cici, tej cumisüvegből, tea, ringatás, a mi ágyunk.... Gábor aludt valamit 1ig, de utána semmit. És kellett mennie dolgozni :-( Ez a fáradtság nem a legjobbat hozta ki belőlünk. Megkértem, hozzon nekem valami reggelit, mire elhangzott a bűvös "egész nap itthon vagy" mondat.... Így én sem aludtam délelőtt; délután pedig Niki miatt nem. Ráadásul Gábor este bulizni ment... Hajnali 3-ra ért haza, addig Niki továbbra is a 20-30 perc alvás, aztán ugyanennyi sírás játékot játszotta. Felhívtam az ügyeletet, azt mondták, a hasfájás elleni tea néhány babánál hasfájást (!!!!) okoz. Így ehelyett kapta a kamillateát. Gábor persze kidőlt, majdnem 10-ig aludt. Egyszer próbáltam neki szólni, hogy jöjjön segíteni (Niki pelenkázás közben kakilt, persze nem várta meg az új pelenkát), de sem a sírás, sem az én kérésem nem jutott el hozzá. Aztán olyan 6-7 körül Niki elaludt mellettem a matracon. 9 felé keltem Niki sírására (Gábor még erre sem reagált), de evés után szépen elaludt. 

Mivel délután jött Ancsa, Feri, Tamás és Katinka, kicsit összepakoltam és felraktam az ebédet. Gábor volt lent boltban, miután kirángattam az ágyból. Ebéd után aludtam kicsit, de inkább csak félálomban, mint igazán.

Ancsáék jól érezték magukat. Először főleg Niki volt a téma, aztán eltértünk ettől és más is szóba került. Niki kicsit ébren volt, így lehetett vele játszani. 

Most Niki megint alszik. Nem tudtam elaludni :-( Talán már túl fáradt vagyok :-)) Azért még próbálkozok....

Niki szépen hízik :-) Most még ez az egyetlen, ami alapján követni tudom a fejlődését. Napirendünk káosz, egyáltalán nincs még. Olvastam mások tapasztalatait is, olyan 2-3 hónapra szokott kialakulni és olyankor szokta a baba átaludni az éjszakát (5-6 óra egyben). Ez nekem még nagyon távolinak tűnik... A délutáni séta és a fürdetés van fix időben, de a nap közbeni etetések és alvások teljesen Nikitől függnek. Próbáltam 4 óránként ébreszteni enni, de sehogy sem jött össze. Ma viszont délelőtt nem aludt csak feküdt az ágyában, forgatta a fejét, nézelődött, próbált átfordulni a hasára. Egy kis gyönyörködés után kihasználtam a helyzetet és kivasaltam, kicsit rendet raktam. A déli evésig nem is aludt, nem sírt. Néha persze odamentem, beszéltem hozzá. Már majdnem egy percig figyel :-) 

A hétvégén nagy utat tettünk meg: szombaton hajnali 5 körül aludt el (hasfájás), így későn ébredtünk. Elmentünk Gábor nagymamájáékhoz, majd az apukájához, majd az anyukájához ebédre és Józsit felköszönteni születésnapján. Jól bírta a vetkőztetés-öltöztetéseket, jól evett és a kocsiban meg Ildiéknél is aludt. Este a szokásos hiszti után jól aludt :-)

Gábor ma egyedül fürdetett :-) Jól ment neki, nagyjából csinálta, amit mondtam. Az öltöztetésnél segítettem, nehogy megfázzon. De fulladásveszély nem volt :-)

Holnap új tapasztalat: BKV :-) Már alig várom.... 

Hát bizony ilyen is van :-) Most már a harmadik olyan éjszakán vagyunk túl, amikor az éjféli etetés után Niki reggelig alszik. Vasárnap 8:20-kor ébredtem; mikor az órára néztem rögtön szívrohamot kaptam, hogy Niki éhen halt :-)) 

Ma újra ez történt azzal a kiegészítéssel, hogy Gábornak néha dolgozni és kéne menni :-) Még szerencse, hogy nálunk elég rugalmas a munkaidő. Majd bent marad kicsit tovább, ma este pedig nagyon hangosra állítjuk a telefonokat :-)

Pénteken volt az első nagy "leválasztás" - Gáborral esküvőn voltunk. A templomi szertartás után hazamentünk etetni, utána azonban 7 és éjfél között Gábor anyukájával volt. Elfogadta tőle a cumit, rendben volt az etetés. Mikor hazaértünk, én is megetettem, majd próbáltuk elaltatni. Hajnali 2 körül sikerült is. Aludt is reggel 8-ig :-)

Az esküvő nagyon jó volt. A templomi szertartás alatt a pap poénkodott. A vacsora finom volt, közben tudtunk kicsit beszélgetni a friss házasokkal. Nem voltak túl sokan, így mindenkire volt idejük. Az asztalunknál volt egy lengyel srác és egy másik, akinek az anyukája volt lengyel; ők jól elbeszélgettek lengyelül. Volt még egy fiatal házaspár és 3 szingli srác. A hangulat nagyon jó volt,főleg az első pár pálinka után :-) Mi persze nem ittunk, de kicsit táncoltunk. A torta 11-kor jött, utána kezdtünk készülődni és indultunk haza. kétszer telefonáltunk Gábor anyukájának, minden rendben volt. Picit nyugtalan voltam az elején, mire feloldódtam volna, akkor meg már indultunk haza :-) Végig hiányérzetem volt, mintha valamit otthon felejtettem volna. Nagyon furcsa, ismeretlen érzés volt, nem lehet pontosan leírni. Vajon ez mindig így lesz, vagy csak amíg ilyen kicsi? Majd megtudom ezt is :-)

Ja, és ui: nem kaptam el a csokrot :-( 

 Hát bizony egy pici babával vannak problémák is. Most, hogy a boldogság-hormon termelése kicsit visszább hagyott, ezeket is picit reálisabban látom. Nem jó egész este fent lenni egy síró babával. Főleg, hogy mindent megteszünk és láthatóan semmi baja. Sem a védőnő, sem a gyerekorvos nem tudja, miért. De nem is foglalkoznak vele: ha evett, tisztában van nem lázas stb akkor "nem kell vele foglalkozni". mintha ez olyan egyszerű lenne.

Vannak olyan ébrenlétek is, amikor nem sír. Ilyenkor beszélek hozzá, tárgyakat mutatok neki amiket már nem csak pár másodpercig követ a szemével, hanem tovább is tud koncentrálni. A feját hason fekve már szépen tartja és háton fekve is próbálkozik.  

Az elmúlt napokban úgy tűnt, hogy el fog fogyni a tejem, erre elég komolyan bepánikoltam. Így nem tudtam kihasználni a nap közbeni alvás lehetőségeket. Ezért egyre fáradtabb és ingerlékenyebb lettem. Ezt egyéb emberi kontakt hiányában Gáboron vezettem le :( Tőle ez úton is elnézést kérek. Visszatérve a tejre (boci), Niki már három négy óránként akart enni és keveset aludt. Amikor rájöttem, hogy lehet hogy éhes, elkezdtem minden étkezés után fejni és csak nagyon kevés maradt a cicimben!  A biztonság kedvéért vetünk egy adag tápszert. Sok folyadékot ittam minden etetés után fejtem és annyit raktam Nikit cicire amennyiszer csak lehetett, de nem volt eredménye. Tegnap végre a reggeli etetés után egy bő etetésnyit tudtam lefejni! :). Ma pedig már úgy ébredtem, hogy tiszta tej a melltartóm és Niki 7 órát aludt a bőséges vacsora után! :)

Az ortopédián sajnos nem ért minket meglepetés, Niki bal oldalra nem tudja rendesen fordítani a fejét, mert le vannak az izmai tapadva. Mondtam a doktor nőnek, hogy tornáztatom. Kérte, hogy mutassam meg hogyan. Aztán megmutatta, hogyan kellene: Attól fértem, hogy eltöri a nyakát!  :) Közben Niki persze visított, ezt kéne nekem 30-40 percig csinálni, hát kizárt ... Megyünk csecsemő gyógytornára. Ott 2-3 hónap után rendbe hozzák nem lesz maradandó károsodása. Olvastam hivatalos oldalakat ugyanazt írták amit a doktornő mondott ...

Hapci...

Olvastam blogokat is hasonló tapasztalatokról. 99.456% pozitív dolgokat írt. Várom már, hogy milyen lesz az első óra. 

Niki ma egy hónapos :-)) Hihetetlen.... Még mindig nagyon kicsi és törékeny, de már vannak érezhető változások. Többet van ébren. Rájött, hogy ha sír, akkor valaki odamegy és foglalkozik vele.

A hosszú hétvégén Gábor itthon volt, így kihasználtuk a szép időt és elkezdtünk sétálgatni. Még szinte mindet átaludta :-) Óraátállításkor mondtuk neki, hogy 1 órával többet alhat, de nem élt a lehetőséggel.

Most a szmogriadó miatt csak 2 naponta megyünk ki :-(

Olvastam, hogy mostanra már az anyák megismerik a sírásokat. Hát én csak hármat tudok megkülönböztetni, ezeket sem hang alapján. Van a fájdalom-sírás, amit arról ismerek fel, hogy hadonászik a kezével és a lábával. Van az éhség-sírás, amit az alapján tudok, hogy mikor és menyit evett utoljára. És van az amit én világ vége sírásnak neveztem el: ha már 15 perce nem volt kézben; ha kiesett a cumi a szájából; ha kivesszük a kádból :-)) 

Most már kezd rendes napirendünk lenni. Este alszik 5-7 órát, napközben ha ébren van beszélek hozzá. Főzés még főleg "ki mit hoz". Persze néha főzök én is de még csak gyors dolgokat: csirke mellett pirítok párolt zöldséggel, leveseket. Minden nap eszek rendesen reggelit, többnyire Gáborral. Előtte megetetem Nikit :-) Aztán délelőtt ha kell mosok vagy vasalok; ha nem sürgős, akkor alszok még. Délután séta, beszélgetés és játék olyan 3-4-ig, aztán próbálom elaltatni hogy fürdetésre felébredjen. Ez a nap fénypontja :-)) Mind a hárman nagyon élvezzük, együtt van az egész család. Utána még ha nagyon nem akar aludni Gábor babázik. Van egy ébredésünk 11-12 között és utána alvás reggelig. 

Jövő hét komoly lesz: kedden doktor néni, csütörtökön ortopédia. Remélem nem nagyon kínozzák majd meg szegényemet :-(

Kezdünk megismerkedni Nikivel. Már tudom, mikor éhes, mikor fáj a hasa és mikor sír egy kis ölelésér :-) Próbálok következetes lenni, hogy minél előbb kialakuljon a napirendünk. Nem mindig egyszerű. Ha este nem sírni ébred fel, nehéz nem kivenni a kiságyból és babázni vele.

Már egyre ügyesebben tartja a fejét. Ha az arcához közel teszünk valamit, ránéz, és ha elvesszük, próbálja követni a szemével és a fejével is. A fürdetést továbbra is nagyon élvezi. Még nem csapkod, de tetszik neki a víz, a szivaccsal simogatás.

Vannak egyéb változások is: bennem. Talán hormonális.... A fél pelenkázót és az egész gyereket letakarítani egy pelenkázás közbeni baleset miatt már csak napi 1x vicces; éjszaka pedig soha. Az öltöztetés bizonyos részei számára talán játékosak, de nekem inkább kihívás: bal láb a rugdalózóba - 3 perc; jobb láb a rugdalózóba - 4 perc; közben bal láb ki a rugdalózóból - 2 mp. Ez szintén csak napi 1-2 alkalommal édes. Vagy a lebüfizem apát akció: na jó, ez még mindig nagyon vicces :-)) 

Néha lenne igényem kicsit sétálni is. A postaládáig, szemetesig lemerészkedek, de több időre nem hagyom egyedül. Ma volt az első alkalom, hogy úgy zuhanyoztam, hogy senki nem volt Nikivel. Fodrász, kozmetikus - túl sok idő lenne egyenlőre :-( Viszont súllyal egész jól állok. 69 voltam, amikor terhes lettem februárban (ebben van pár kiló karácsonyi felesleg, 63-65 a cél szülés után); szülni 85 kilóval mentem. Az az utolsó 3 hét, amikor nem dolgoztam, nagyon megbosszulta magát: kerek 3 kilót szedtem akkor fel. Mikor kijöttem a kórházból, 75 voltam. Azóta folyamatosan adom le a a kilókat :-) Már csak 71 vagyok; igaz, ez inkább amiatt van, hogy  nagyon bevizesedtem a terhesség alatt. 

Bár ma elvileg nincs front, Nikinek nagyon hisztizős-nyüglődős napja van. Most aludt vagy 40 percet; ez ma szinte rekord. Megyek, megbeszélem vele, épp mi a sírás oka.

Szia Roni,

azt azért megjegyezném, hogy írok blogot: Niki alszik, én pihent vagyok és tele a pocim :-) Ha egy ilyen hisztizés közben próbálnám leírni a gondolataimat, valahogy így nézne ki: "mije fáj? éhes? mije fáj? már 90 perce csinálja? mért nem hallgat el? mit eszik, hogy ilyen nehéz? mégis fáj valamije?"  Az ok nem derült ki. A sírást egyszer csak mintha elvágták volna. Anyu szerint: a gyerekeknek néha sírni kell. Erősödik a tüdejük. 

Gábor apasági szabadságon van csütörtök óta. Megpróbálkozott a pelenkázással, egész jól ment neki. Persze sokáig tartott és nekem kellett adogatni a kellékeket, de nagyon hősies volt. Az első probléma az volt, hogy eljusson a koszos pelenkáig a ruhán keresztül. Ezt én oldottam meg. Kicsit sok idő telt el a két pelenka között, amit Niki ki is használt egy kis pisilésre. Olyan lett a fél pelenkázó, de a ruha szerencsére megúszta. Miután ezt is megoldottam, felkerült a popsikrém és a tiszta pelenka. Niki örömében fél percre abbahagyta a sírást :-)) Jutalmul természetesen jól megetettem :-)

Ha a pelenkázás nem is megy tökéletesen, nagyon jó, hogy Gábor itthon van velünk. Látja, mi történik egész nap. Este ha Niki ébren van, nem vesszük ki az ágyból. Most tud vele játszani, megfigyelni a mozgását, az arcjátékát. És nem teljesen mellesleg kettesben is tudunk kicsit lenni. Beszélgetni, összebújva aludni ebéd után, együtt csinálni a Nikivel kapcsolatos dolgokat. Sokszor megnevettet. 

Bár még nem biztos, úgy tűnik, Niki élvezi a fürdetést. Ha a vízbe kerül abbahagyja a sírást. Azt szereti legjobban, ha vizet folyatok a szivacsból a pocakjára. Ilyenkor nagyon édes :-)) 

Kezd kialakulni a napirendünk: olyan 3-4 óránként eszik, és közben már 20-30 percekre ébren van. A fix a 6:30-7:30 közötti fürdetés. Utána már csak akkor vesszük ki a kiságyból, ha sír. Ha ébren van, akkor is magára hagyjuk :-( Gonosznak érzem magam, de cserébe napközben többet van kézben. Sokat mosolygok rá és beszélek hozzá. Most, hogy itthon van, természetesen Gábor is. 

Most már azért a házimunka is rám marad. Szerintem a szervezet alkalmazkodik a körülményekhez. Este nagyon rossz felkelni, de reggelre mégis kipihent vagyok. Persze délutánra alaposan elfáradok, de ez az apróság bővel belefér :-) 

Még mindig tart a rózsaszín boldogság :-) De hogy kicsit konkrétabb is legyek, írok életszerű dolgokat is.

Pelenkázás: már este, félhomályban is megy. Persze picit lassabban, de Niki elég türelmes. Tudja, hogy pelenkázás után van hami. Vannak pelenkázási balesetek is persze. Jobb esetben csak egy tiszta pelenkát veszítünk, rosszabb esetben ez egész gyerek, a ruha és a pelenkázó is tiszta pisi. Napközben vicces, este kicsit bosszantó. Gábor az első ilyen alkalommal szó szerint hátraugrott :-)

Etetés: van elég tejem és Niki nagyon sokat eszik. A védőnő azt mondta, hogy ez nem is lehet, mert "nincs akkora gyomra". Ráhagytam. Megmondtam Nikinek, de azóta is sokat eszik :-) A szülési súlyát már visszaszedte. Könyv szerint havonta egy kiló körül kell híznia. Ezt majd két hét múlva ellenőrzöm.

Fürdetés: az első napokban úgy csináltuk, hogy amikor felébredt hogy éhes, megfürdettük. Persze nem nagyon értékelte, hogy etetés helyett kínozzuk. Azóta a délutáni etetés után 2-3 órával, 7 és 9 között valamikor felébresztjük fürdeni. Így türelmesebben viseli és elég éhes hogy enni is tudjon. Egyedül még nem fürdettem. Én fogom két kézzel Nikit, Gábor fürdeti. Egy kézzel nem érzem elég biztonságosnak.

Éjszakák: fárasztó. És teljesen kiszámíthatatlan. Van, hogy 2 óránként kel; van, hogy csak 4 óránként. Hétvégén tudok napközben aludni, de hétközben amikor kettesben vagyunk, nem nagyon megy. Minden apró neszre felébredek. Nagyon szeretem Nikit és nagyon édes baba, de várom már, hogy 5-7 órát aludjon esténként.

A legszörnyűbb: a hasfájás. Egyértelmű a sírásából, hogy fájdalmában sír. Szívfájdító. Olyan kicsit és védtelen és Tőlem várja - kitől mástól? - hogy segítsek neki. És én nem tudok. Persze simogatom a pociját, de igazából csak ő tudja megoldani. Ha nagyobb lesz, kipróbáljuk a teákat. Már ha visszaemlékszem rá összeszorul a szívem :-(

Hiszti: van :-)) Főleg a fürdetés utáni lefekvéskor. Első pár nap ilyenkor felváltva sétálgattunk vele, aztán felmerült, hogy nincs is semmi baja. És hagytam sírni. Szörnyű anyának éreztem magam - de csak öt percig. Akkor már békésen aludt. Szeret a kiságyában lenni, de amikor ébren van, felhozom néha a mi ágyunkba és beszélek hozzá, a a mellkasomra rakom, az ölembe veszem: szóval babázok vele :-)

Én magam: persze most egy csomó jó film megy a moziba és az Operettszínházban is lesz új bemutató. Nem beszélve a decemberi X-faktor koncertről. Ezekről egyenlőre le kell mondani. De megéri mert Niki édes! :). Szórakozási lehetőségnek marad az Internet a TV és Gábor amikor éppen itthon van! :) Amíg nem lesz kicsit kiszámíthatóbb, hogy Niki mikor eszik (6-8 hét), addig maximum a boltig futok le.

Ha már lesz kialakult napirendünk, akkor pontosabban leírom, hogy van egy nap. Most elég kaotikus, minden úgy van ahogy Niki akarja. És ez így van rendben! :)

Megszületett :-)))

Esete 11 felé értünk be a kórházba, másnap 14:38-kor már a pocakomon pihent. Ami a köztes időben történt, azt egyenlőre hagyjuk. De a végeredmény tökéletes :-) A kórházban az az alapelv, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye. Aludni nem tudtam sokat, és az első nap a zuhanyzás is kb 3 percre korlátozódott. A tejem beindult, Nikinek is megjött a hangja. Szombaton reggel én túlestem a varratszedésen ő pedig az orvosi vizsgálaton, és mindkettőnket hazaengedtek. 

Nagyon megható volt Gábor mellett sétálni a folyosón, akinek ott volt a kezében a kislányunk. Otthon megmutattuk neki a lakást - éppen aludt mondjuk - nagyon tetszett neki. Szerencsére jól érzi magát a kiságyában. Igenis nagyon izgalmas nézni, ahogy a kis csöppség alszik :-) Délután a mi ágyunkban szoptattam és utána is ott ragadt. Megható látni, ahogy Gábor ránéz; ahogy elalszanak egymás mellett. És már az első nap mindenféle érzés: rossz anya vagyok; minden nagyon jól megy; nem alszik sokat; eleget evett; melege van; fázik.... 

De alapvetően a boldogság. Még csak pár napos, mégis mintha mindig része lett volna az életemnek. Nem mosolyog, mégis tudom, hogy jó érzés neki a karjaimban lenni. Ösztönösen bízik bennem. Érzi, hogy mennyire szeretem. De ha esetleg nem, én elmondom neki napi párszor :-)))

És "mellesleg" jó úgy ébredni hajnalban a gyereksírásra, hogy ott van férfi, aki mindkettőnket tiszta szívéből szeret :-)

Mindenkinek azt kívánom, tapasztalja meg az érzést :-)

Most épp felébredt - márpedig az övé az elsőbbség.

Kedves Barátok, Kollégák!

Az unalom elkerülése és a rengeteg e-mail megelőzése érdekében hoztam létre ezt a blogot, hogy akinek van kedve, tudja követni az életünket. Várom a véleményeket akkor is, ha annak semmi köze sem Nikihez, sem hozzám :-)

Október 10-re vagyok kiírva, és már nagyon várom, hogy babázhassak. Már nehéz állni, ülni, feküdni.... a többi testhelyzet kényelmes :-) Minden készen áll a lakásban a babára és úgy érzem, én is felkészültem testileg-lelkileg. 

Addig is, míg Niki megérkezik, elég unalmasan zajlik majd az életem, szóval addig nem nagyon fogok írni. Gondolom az senkit nem érdekel, hogy mi megy a TV-ben munkaidőben vagy hogy éppen merre sétáltam. Szóval az igazán érdekes bejegyzésekre a szülés után számíthattok majd.