Szia Roni,
azt azért megjegyezném, hogy írok blogot: Niki alszik, én pihent vagyok és tele a pocim :-) Ha egy ilyen hisztizés közben próbálnám leírni a gondolataimat, valahogy így nézne ki: "mije fáj? éhes? mije fáj? már 90 perce csinálja? mért nem hallgat el? mit eszik, hogy ilyen nehéz? mégis fáj valamije?" Az ok nem derült ki. A sírást egyszer csak mintha elvágták volna. Anyu szerint: a gyerekeknek néha sírni kell. Erősödik a tüdejük.
Gábor apasági szabadságon van csütörtök óta. Megpróbálkozott a pelenkázással, egész jól ment neki. Persze sokáig tartott és nekem kellett adogatni a kellékeket, de nagyon hősies volt. Az első probléma az volt, hogy eljusson a koszos pelenkáig a ruhán keresztül. Ezt én oldottam meg. Kicsit sok idő telt el a két pelenka között, amit Niki ki is használt egy kis pisilésre. Olyan lett a fél pelenkázó, de a ruha szerencsére megúszta. Miután ezt is megoldottam, felkerült a popsikrém és a tiszta pelenka. Niki örömében fél percre abbahagyta a sírást :-)) Jutalmul természetesen jól megetettem :-)
Ha a pelenkázás nem is megy tökéletesen, nagyon jó, hogy Gábor itthon van velünk. Látja, mi történik egész nap. Este ha Niki ébren van, nem vesszük ki az ágyból. Most tud vele játszani, megfigyelni a mozgását, az arcjátékát. És nem teljesen mellesleg kettesben is tudunk kicsit lenni. Beszélgetni, összebújva aludni ebéd után, együtt csinálni a Nikivel kapcsolatos dolgokat. Sokszor megnevettet.
Bár még nem biztos, úgy tűnik, Niki élvezi a fürdetést. Ha a vízbe kerül abbahagyja a sírást. Azt szereti legjobban, ha vizet folyatok a szivacsból a pocakjára. Ilyenkor nagyon édes :-))
Kezd kialakulni a napirendünk: olyan 3-4 óránként eszik, és közben már 20-30 percekre ébren van. A fix a 6:30-7:30 közötti fürdetés. Utána már csak akkor vesszük ki a kiságyból, ha sír. Ha ébren van, akkor is magára hagyjuk :-( Gonosznak érzem magam, de cserébe napközben többet van kézben. Sokat mosolygok rá és beszélek hozzá. Most, hogy itthon van, természetesen Gábor is.
Most már azért a házimunka is rám marad. Szerintem a szervezet alkalmazkodik a körülményekhez. Este nagyon rossz felkelni, de reggelre mégis kipihent vagyok. Persze délutánra alaposan elfáradok, de ez az apróság bővel belefér :-)
