Még mindig tart a rózsaszín boldogság :-) De hogy kicsit konkrétabb is legyek, írok életszerű dolgokat is.

Pelenkázás: már este, félhomályban is megy. Persze picit lassabban, de Niki elég türelmes. Tudja, hogy pelenkázás után van hami. Vannak pelenkázási balesetek is persze. Jobb esetben csak egy tiszta pelenkát veszítünk, rosszabb esetben ez egész gyerek, a ruha és a pelenkázó is tiszta pisi. Napközben vicces, este kicsit bosszantó. Gábor az első ilyen alkalommal szó szerint hátraugrott :-)

Etetés: van elég tejem és Niki nagyon sokat eszik. A védőnő azt mondta, hogy ez nem is lehet, mert "nincs akkora gyomra". Ráhagytam. Megmondtam Nikinek, de azóta is sokat eszik :-) A szülési súlyát már visszaszedte. Könyv szerint havonta egy kiló körül kell híznia. Ezt majd két hét múlva ellenőrzöm.

Fürdetés: az első napokban úgy csináltuk, hogy amikor felébredt hogy éhes, megfürdettük. Persze nem nagyon értékelte, hogy etetés helyett kínozzuk. Azóta a délutáni etetés után 2-3 órával, 7 és 9 között valamikor felébresztjük fürdeni. Így türelmesebben viseli és elég éhes hogy enni is tudjon. Egyedül még nem fürdettem. Én fogom két kézzel Nikit, Gábor fürdeti. Egy kézzel nem érzem elég biztonságosnak.

Éjszakák: fárasztó. És teljesen kiszámíthatatlan. Van, hogy 2 óránként kel; van, hogy csak 4 óránként. Hétvégén tudok napközben aludni, de hétközben amikor kettesben vagyunk, nem nagyon megy. Minden apró neszre felébredek. Nagyon szeretem Nikit és nagyon édes baba, de várom már, hogy 5-7 órát aludjon esténként.

A legszörnyűbb: a hasfájás. Egyértelmű a sírásából, hogy fájdalmában sír. Szívfájdító. Olyan kicsit és védtelen és Tőlem várja - kitől mástól? - hogy segítsek neki. És én nem tudok. Persze simogatom a pociját, de igazából csak ő tudja megoldani. Ha nagyobb lesz, kipróbáljuk a teákat. Már ha visszaemlékszem rá összeszorul a szívem :-(

Hiszti: van :-)) Főleg a fürdetés utáni lefekvéskor. Első pár nap ilyenkor felváltva sétálgattunk vele, aztán felmerült, hogy nincs is semmi baja. És hagytam sírni. Szörnyű anyának éreztem magam - de csak öt percig. Akkor már békésen aludt. Szeret a kiságyában lenni, de amikor ébren van, felhozom néha a mi ágyunkba és beszélek hozzá, a a mellkasomra rakom, az ölembe veszem: szóval babázok vele :-)

Én magam: persze most egy csomó jó film megy a moziba és az Operettszínházban is lesz új bemutató. Nem beszélve a decemberi X-faktor koncertről. Ezekről egyenlőre le kell mondani. De megéri mert Niki édes! :). Szórakozási lehetőségnek marad az Internet a TV és Gábor amikor éppen itthon van! :) Amíg nem lesz kicsit kiszámíthatóbb, hogy Niki mikor eszik (6-8 hét), addig maximum a boltig futok le.

Ha már lesz kialakult napirendünk, akkor pontosabban leírom, hogy van egy nap. Most elég kaotikus, minden úgy van ahogy Niki akarja. És ez így van rendben! :)