Ami lemaradt: az utóbbi napokban két olyan gyerekgyilkosság is történt, amit az anya követett el. Amikor terhes voltam, többek között emiatt is szorongtam, hogy vajon mi lesz, ha órákig sír.... Hát nincs semmi. Szörnyű, nehéz, még nehezebb utána amikor a fáradtság rám tör. De még mindig nem értem, hogy jut el valaki odáig, hogy szándékosan árt egy ilyen angyalnak. Főleg, ha az az angyal az övé :-)
Niki kezd a tárgyak után nyúlni, jól elvan az ágya fölé rakott forgóval. Felfedezi, elkezd kezével-lábával kapálózni, mosolyogni. Ha megunja, elfordul oldalra, majd újra felfedezi a feje fölött kőröző nyuszikat, és kezdődik előröl. Ha beszélek hozzá, figyel rám és néha mosolyog :-) Olvasok neki mindenfélét; most épp babakönyvet, amit Brigitől kaptam - ezúton is köszönöm újra, nagyon hasznos :-)
